A vendéglátóipari egység azon alkalmazottja, akire mindig mindent rá lehetett bízni. Mert állandóan kéznél volt, ha kellett. Mindent rá lehetett bízni. Ha kellett zöldséget pucolt – nem tévesztendő össze a zöldségeket beszélővel -, elmosogatta az edényeket, ablakokat tisztított, felmosta a konyhát, elment megvásárolni, ha éppen elfogyott valami, postára vitte az elszámolást tartalmazó leveleket, lemosta a pultot, azaz mindenki parancsolhatott neki, soha nem szólt vissza, csak tette a dolgát, fontossági sorrendben. Elsőként, amit a nagyfőnök mondott, mert ő volt a kenyéradó gazda, utána sorban jöttek a többiek, a séf, a főszakács, a pultos, a pincér.
Mindenkit ismert, tudta, kinek mi a rigolyája, kinek fontos az utasítása és kié csak a vélt vagy valós hatalmának fitogtatására szolgál. Soha nem mondott ellent senkinek, csak tette a dolgát, egymás után elvégezve valamennyit. Csendes volt és halk szavú, tulajdonképpen észre sem vetted a jelenlétét, mert természetes volt, hogy a főzésre készen állt a tisztított, feldarabolt zöldség, csillogott a pult és a konyha a tisztaságtól, időben eljutott a posta a címzetthez, s ha megszólított, tőmondattal emlékezetett arra, mit feledtél el, vagy éppen mit kellene gyorsan megtenned, nehogy sótlan legyen az étel, vagy időben elkészüljön.
A váratlan események sem borították ki, időnként olyan okos ötlettel állt elő, hogy a főnök is csak nézett, milyen pofon egyszerű a probléma megoldása.
A kézilány kéznél volt.
A konyhán fehér köpenyben tevékenykedett, fehér kendővel a fején, takarítóként már a kék köpenyben és piros babos kendőben láttad, s ha postára ment, vagy az üzletbe, azt tiszta, utcai ruhában tette, hajadonfőtt, megfésülködve. Hogyan tette, nem tudtad, mert az öltözőben alig töltött időt, hiszen sohasem láttad, hogy akár egy percet is üldögélt volna.
Tudta, milyen fontos a munkája, ha nem is látványos, de nélküle nem működne a rendszer, hiszen neki kell a mások keze alá dolgozni. Azzal is tisztában volt, hogy a jelenléte, munkájának eredménye természetes, ám a hiánya katasztrófát okozhat.
Otthon feleség volt és anya, törékeny, vékony alkata ellenére vállán nyugodott a család életének navigálása.
Ugye, milyen jó lenne neked is egy kézilány vagy egy kézifiú?
Nem, barátom, tévedsz, nem kell keresned. Ott van tenmagadban, csak észre kell venned, értékelned kell a munkáját, hallgatnod kell a tőmondatos tanácsaira.
Mert a kézilány, kézifiú ott van benned.
Ha kocsmáros akarsz lenni, vagy bármi más, tudnod kell, hogy kinek mi a feladata, a kézilánytól a séfig, a pincértől a pultosig, ismerned kell az elszámolást, az elszámoltatást, mindennek a színét és visszáját, mert ha nem tudod, talpad alatt hamarosan égni kezd a talaj, akár magad gyújtod fel, egy észre nem vett égő gyufa elejtésével, akár mások tesznek alád égő gyújtóst. Persze, ahhoz hogy megszerezd a tudást, kézilányként is kell tudnod dolgozni, mások keze alá, hogy észrevétlen megláthasd a szakmai fogásokat, hogyan készíti a szakács az igazi tyúkhúslevest, hogyan lehet fél óra alatt száz palacsintát megsütni.
Értékeld a munkát, a kicsit és nagyot is, a szellemit és a fizikait egyaránt, mert a kézilány ha nem dolgozik rendesen, piszkos zöldség kerül a levesedbe, vagy ha a séf ügyesen kilopja a húsadag negyedét, a pincér meg saját zsebre dolgozik, akkor te lehetsz már akár a kocsma tulajdonosa is, a vendégeidet elriasztja a rossz koszt, kiszolgálás és a túlszámlázás, a piszkos pohár, a foltos asztalterítő.
Azt se feledd, ha sokat követelsz a munkatársaidtól, azt meg is kell fizetned, hogy megéljenek tisztességgel, mert ők is emberek, mint te vagy, nekik is van családjuk, lakásrezsijük, taníttatni való gyerekeik. Ne feledd, te sem voltál mindig módos vállalkozó, aki retteg minden forint haszonért, hezitál adózni, mert minden fillérnek helye van, első húszmillió után már a százmillió kell, utána a milliárd, s a villád körül őrség köröz, nehogy betörjenek hozzád, mindenkiben potenciális tolvajt látsz, és a végén, boldogtalanabbnak érzed magad, mint a kézilány, aki ugyan keményen dolgozik, szerényen él, de félelem nélkül, mert nem létező vagyonát nem vesztheti el, de munkájára mindig szükség lesz, csak az a kérdés, kinek és hol.
